nyír

maghiară

(magyar)

Etimologie

Din proto-fino-urgică *ńeri („lăstar, mlădiță, smicea”).

Pronunție

• AFI: /'ɲiːr/

Substantiv

nyír, pl. nyírek

1. (bot.) mesteacăn

Sinonime

• (bot.) nyírfa

Verb

1. a tunde (părul)

Cuvinte derivate

• nyírás
• nyíratlan
• nyíró
• nyírt

Cuvinte compuse

• belenyír
• felnyír
• kinyír
• lenyír
• megnyír
• visszanyír

Referințe

• Wiktionary
• Wikiszótár