csipkebogyó

maghiară

(magyar)

Etimologie

Din csipke („măceș, trandafir”) +‎ bogyó („bacă”).

Pronunție

• AFI: /'t͡ʃipkɛboɟoː/

Substantiv

csipkebogyó, pl. csipkebogyók

1. (bot.) măceașă

Sinonime

• (bot.) vadrózsa, vadrózsa bogyó, hecsedli

Referințe

• Wiktionary
• Wikiszótár